„Tényleg azt hiszik, hogy az oroszok úgy hagyták el Magyarországot, hogy semmi információt nem vittek magukkal?” – kérdezett vissza álnaivul egy múlt heti interjújában Tóth Károly volt szocialista képviselő. Márpedig ő meglehetősen tapasztalt titkosszolgálati kérdésekben, hiszen a parlament nemzetbiztonsági bizottságának volt sok éven át a tagja. Azt viszont sem ő, sem az 1990 előtti állambiztonsági szolgálatok történetével foglalkozó kutatók nem tudják, pontosan mit is vittek el az oroszok – írja a hvg.hu.

Ennek a kérdésnek némi aktuálpolitikai töltetet ad Gyurcsány Ferenc minapi célozgatása arra, hogy Orbán Viktorra vonatkozó egykori titkosszolgálati adatok is lehetnek az orosz levéltárakban. „Még az is elképzelhető” – felelte Gyurcsány arra a kérdésre, hogy az általa állítólag Orbánról látott orosz dokumentumok 1990 előttiek-e. Később azonban már eltáncolt ettől az álláspontjától, azt fejtegetve, hogy gazdasági jellegű iratok azok, amelyeket neki mutattak.

Az Orbánra vonatkozó, a magyar levéltárakban lévő titkosszolgálati adatok eddig csak annyit bizonyítottak, hogy a miniszterelnök a katonai elhárítás társadalmi kapcsolata volt sorkatonai szolgálata idején. Minden más arra utal, hogy hiába környékezték meg más szolgálatok, nem állt kötélnek. Hogy a katonai szolgálata idejéből kerülhet-e elő még rá nézve dehonesztáló dokumentum, az nem elképzelhetetlen, ám hogy éppen orosz levéltárakból, az egyelőre már csak azért is kérdéses, mert azok még évtizedekig nem lesznek kutathatók, így csak az orosz vezetéstől függ, mi szivárog ki onnan.

A hvg.hu írása szerint, a magyar állambiztonsági szolgálat a szocialista időszakban a szovjet titkosszolgálatok iránymutatása alapján és befolyása alatt dolgozott. A KGB és a GRU (a katonai hírszerzés) abban az időszakban mindvégig szovjet tanácsadókat állomásoztatott a magyar társszerveinél, a kémelhárításnál éppúgy, mint a hírszerzésnél vagy a katonai állambiztonsági szervezeteknél. A legszorosabban persze a katonák működtek együtt, hiszen a Varsói Szerződés miatt nemcsak a hadseregek, de azok hírszerző szolgálatai is alá voltak rendelve a szovjeteknek.

A katonai elhárítással foglalkozó szolgálatnak, amely a sorkatonák beszervezését is végezte, szintén szorosak voltak a szovjet kapcsolatai. Ezért a magyar katonai elhárítás ügynökeiről is tudomással kellett lenniük a szovjeteknek. Azoknak a társadalmi kapcsolatoknak például, akik mozgósítás esetére is vállalták az együttműködést az elhárítással, 45 éves korukig megőrizték az úgynevezett „A” kartonját.

A szovjetek az archivált anyagokat is ismerték, s azokból is „rendeltek” maguknak informátort. A munka eredményét pedig be kellett dobni a közösbe, azaz megosztani az információkat mindenekelőtt a KGB-vel. „Magyar vonal” volt például Németország és Ausztria, de legfőképpen a Vatikán. A magyaroknak Rómában jó hírszerzési lehetőségeik adódtak, s az információikat rendszeresen átadták a szovjeteknek.

A hvg megemlíti, hogy a számítógépesítéssel persze könnyebb lett az anyagok cseréje, és SZOUD néven közös adatbázis építését is elkezdték. Ez a munka azonban a szocialista rendszer összeomlása miatt nem fejeződött be. A szovjetek persze ezen kívül is rendszeresen kaptak adatokat számítástechnikai adathordozókon. S persze az is kérdés, hogy az 1990-ig a szolgálatoknál és a Belügyminisztériumban ülő tanácsadók mihez fértek hozzá.

Forrás és kép: hvg.hu