Itt kiderült, hogy a kihaltnak hitt Csernobil tele van emberekkel és kutyákkal, a szellemvárossá vált Pripjatyban helyenként csak egy kicsivel nagyobb a sugárzás, mint mondjuk az Andrássy úton, és ha minden jól megy, akkor a ma még álló erőmű helyén 65 év múlva már nem lesz semmi, legfeljebb pár napkollektor – írja az index.hu.

Csernobil mint hely és mint esemény leginkább úgy élhet a globális köztudatban és kultúrában, mint a nukleáris apokalipszis ruhapróbája: sebtében elhagyott, fákkal benőtt városok, élhetetlenné vált környezet, védőruhában rohangáló hatóságiak, torzszülött mutánsok, sugárzás és halál 30 kilométeres körben. A 86-os katasztrófa nagy részben alapozta meg azt, hogy mit gondolunk arról, mi történne, ha egyszer tényleg vége lenne a világnak, Csernobil ikonográfiája pedig harminc éve bejáratott kelléke a posztapokaliptikus fantáziának és az atomenergia elleni kampányoknak.

Mint az számomra pár héttel ezelőtt kiderült, az atomenergiával foglalkozók többsége ebbe az utóbbi kategóriába tartozik. És én is. Ritka lehetőség volt, hogy egy busznyi nukleáris energetikával foglalkozó szakértővel járhattam végig a csernobili lezárt zónát, ugyanis a Magyar Nukleáris Társaság és szakosztálya, a Fiatalok A Nukleáris Energetikáért meghívott a Csernobilba szervezett útjukra.

Forrás: Index

Kövessen minket a Facebookon és nem marad le semmiről: