„A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz.”
Ritka azonban az olyan szerző, akinek egész munkásságában és életének mindennapjaiban egyszerre jelen lenne a vallás és a hit. A XX. század legjelentősebb könyvének tartott A Gyűrűk Ura című regénytrilógia szerzője, J.R.R. Tolkien ilyen személyiség volt. Életének minden napját áthatotta katolikus hite, mely segített neki életének legrosszabb és legnehezebb napjain is. J.R.R. Tolkien Bloemfonteinben, Dél-Afrikában született 1892-ben. 1895-ben édesanyja vele és testvérével együtt hazatért Birminghamba, ahová édesapja nem követhette őket munkaügyi elfoglaltságai miatt, 1896-ban pedig agyvérzésben elhunyt. Édesanyja néhány év múlva, 1906-ban követte apját, így az írót és testvérét, Hilaryt érzelmileg meglehetősen rideg rokonuk, Beatrice Suffield nevelte. Később Francis atyához kerültek, akit a gyerekek nagyon szerettek és az író később is hálás szívvel emlékezett rá. A nyelvek iránti érdeklődése az Oxfordi Egyetemen mélyült el, ahol Joe Wright nevű professzora segítségével még inkább elmerült az északi nyelvekben. A latin és a görög kevéssé tetszett neki, az óangol, gót, izlandi és egyéb skandináv nyelvjárások azonban felkeltették figyelmét. Folyékonyan beszélt számos nyelven, az angol, spanyol és francia mellett kelta, óangol, finn, germán és különféle óskandináv nyelveken is. Furcsa kettősség ez életében, hiszen bár az ősi északi népek mitológiái teljesen áthatották mindennapjait, fennmaradt levelei mintegy harmadában, közel 100 dokumentumban találunk az egyházra, vallásgyakorlatra vagy a Bibliára utaló szakaszokat. Egy rövid időszakot kivéve - amikor egyetemistaként jobban szeretett reggel tovább aludni mise helyett- napi rendszerességgel járt templomba.
Tolkien Oxfordban angol nyelv és irodalom szakos tanulmányait 1914-ben az I. világháború kitörése szakította meg. A fiatal Tolkien önként csatlakozott a brit hadsereghez és ezek az évek meghatározóak lettek életében. A háború pusztítása, bajtársai és barátai halála teremtette meg lelkében későbbi regényei sötét figuráinak, Szauronnak és Morgothnak (Melkor) alakjait. 1916-ban feleségül vette gyerekkori szerelmét, Edith Brattet, akitől három fia született. 1918 után visszatért Oxfordba, ahol az évek alatt az angol nyelv és irodalom professzora lett. Barátaiból alakította meg a "T.C.B.S.-kört," ahol irodalmi munkáikat olvasták fel egymásnak a tagok. Közéjük tartozott egyébként C.S. Lewis, a Narnia regények írója is. Gyermekeinek tartott meseelőadásai során fogalmazódott meg benne egy új világ létrehozása, melyet „Középföldé”- nek nevezett el. Középfölde időszámításait Tolkien négy korszakra osztja. Az Első és Másodkorban a világ teremtése zajlik le, mely után Melkor (Morgoth), majd egykori csatlósa Szauron gonosz ármányai miatt szüntelen háborúk dúlnak az emberek, tündék, törpök, valamint a gonosz teremtmények, a vargok, orkok és koboldok között. A Harmadkorban a gonosz újraéled, s Keletre rejtőzik el erejét növelni. Első meséjének, A hobbit-nak eseményei a Harmadkorban játszódnak, egészen pontosan 2941-ben. „A hobbit" című regénye 1937-ben jelent meg, emlékezései szerint első híres mondatát („Élt egyszer egy földbe vájt üregben egy hobbit”) egy üres dolgozatra írta fel. Egész életében javította munkáját, A Gyűrűk Ura mellett számos meséje és gyerektörténete jelent meg, Középföldéről azonban 1973-ban bekövetkezett halála után jelentek meg összeszerkesztett művei, melyeket nagyrészt fia, Christopher végzett el.
A Hobbit előzményeként számon tartható, külföldön mindössze 1977-ben, hazánkban 1991-ben „A szilmarilok”, az 1980-ban (magyar nyelven 1995-ben megjelent) fia, Christopher Tolkien által összegyűjtött és kiadatott „Befejezetlen regék Numenorról és Középföldéről”című kötetéből tudunk meg többet Középföldéről és az egyes népek eredetéről. A művek közül elsőként „A hobbit” készült el és jelent meg 1937-ben, melynek folytatásával „A Gyűrűk Urával” Tolkien ezután évtizedeken keresztül foglalkozott. Tolkien az Első Kor folyamán az ősi mitológiákhoz és természetesen a Bibliához hasonlóan teremtéstörténetet jelenít meg „A szilmarilok” című regényében, melyben Ilúvatar (Eru) a teremtő megteremti gondolatának gyermekeit, az ainukat. Földi alakot öltve az ainuk megalkották a világ népeit. Az emberek, akiket Tolkien „men" néven emleget Ilúvatar ifjabb gyermekei, akiket a sötét tündék is megkörnyékeztek. A későbbi korokra több néppé szakadtak szét, közülük is kiemelkedtek a dúnadánok, a Gyűrűk Urában megismert rohírok, a suhatagiak és az Anduin-völgy lakói. A tündékkel szemben minden emberi tulajdonság birtokosai, akárcsak jelen világunkban, megöregszenek, meghalnak, képesek a szerelemre, irigységre, barátságra és számos más érzelemre. Gondor földje kiemelkedett az emberi királyságok közül, ahol a dúnadánok éltek. A vallásra vonatkozóan A hobbit-ban elvétve találunk utalásokat, erről inkább A szilmarilok és A Gyűrűk Ura című művei tanúskodnak. A Gyűrűk Urá-ban nincsen Pokolként funkcionáló hely megnevezve, ehhez leginkább a Holtak országa (a kalevalai Manala párja) hasonlatos. Mordor megjárásával Frodó, a főszereplő hobbit voltaképpen az egyik legősibb és legelterjedtebb mitológiai témát, az alvilágjárást ismétli meg. A Gyűrűk Ura központi témája sem más, mint a Jó győzelme a Sötétség, a Gonoszság felett. A trilógia az Egy Gyűrű,és vele a Sötétség elpusztításáról szól, melynek során olyan keresztény értékek jelennek meg a művekben, mint az önzetlenség, a szeretet, az önfeláldozás, a bátorság és a barátság.
Istenként leginkább Ilúvatar (Eru), a Teremtő alakja funkcionál, aki az Első Korban a világot teremti és óvja annak békéjét. A Sátánként, a megrontó és bukott angyalként elsőként Morgoth (Melkor) alakja juthat eszünkbe, aki A szilmarilok (sőt, már Az elveszett mesék könyve) elbeszélései alapján fékezhetetlen gonosz. Nem véletlen, hogy eredeti neve már Az elveszett mesék könyvében Melko, ami nyilvánvalóan a sémita melkh (király) gyök származéka, utal mérhetetlen nagyravágyására, uralkodói ambícióira, illetve arra is, hogy jó néhány sémita kultuszban ilyen nevet viselt a barbár, véres emberáldozatokkal megtisztelt király-istenség. Az idők folyamán Melkort kétszer is láncra verik, végül pedig kitaszítják a Külső Sötétségbe. Joggal juthatnak eszünkbe ezek után Szent Ágoston szavai: „Miképpen esett le Lucifer, aki korán felkelt?, akár [azáltal], amit Hiezechiel: Isten paradicsomának gyönyörűségei között voltál, minden értékes kővel fel voltál díszítve?.” Követője és legnagyobb hatalmú szolgája, az egykor Erut követő Szauron szintén elbukik a gyűrűháború során, s békével köszönt be Középfölde Negyedkora. A leginkább keresztényi szálak Frodó és Samu, valamint a Gyűrűszövetség tagjai között fedezhetőek fel. A hobbit-ban ennek szép példái ugyanúgy megtalálhatóak Thorin, Bilbó és a többi törp között. A hűség, szeretet és megbocsátás képessége mindegyikőjükben ott él, s egymásért életüket is képesek kockáztatni. A könyörületre való törekvés Bilbó és később Frodó Gollammal kapcsolatos tetteiben mutatkozik meg kiválóan. Gandalf, a mágus bár nem ember, mégis emberi érzésekkel rendelkezik, bölcs tanácsaival, jóságával és mágiájával segíti a csapatot, ahogy Elrond, a tündekirály is. A jó, a fényesség győzelme a sötétség és gonoszság felett a kereszténység egyetemes tanításainak része.
A művekben további keresztény szimbólumok is felfedezhetőek. A varázsgyűrűk megjelentek Tolkien kedvenc mondáiban és eposzaiban is, ahol szinte kivétel nélkül bajt és romlást hoztak birtokosukra. A bibliai párhuzamok közül is ez az egyik legnyilvánvalóbb, hiszen az Ószövetségben is fontos szerepet kap a gyűrű, mely egy pecsétgyűrűt jelentett, amelyet egy zsinóron a nyakban, vagy a jobb kézen hordtak. A lepecsételt iratokat a király aláírása szentesítette, éppen ezért a szöveget úgy kezelték, mintha a király maga írta volna. A legnagyobb megtiszteltetésnek számított, ha valaki abban az uralkodói kegyben részesült, hogy birtokolhatta ezt a pecsétgyűrűt. „Egy pecsétnek a lenyomata egy okirat alatt, arra szolgált, hogy ezt hitelesítse, valódiságát és jogerejét biztosítsa.”
Tolkien történeteiben a törpök és főként a hobbitok számára rendkívül fontos az evés. A hobbit elején Bilbó, igaz kényszerből megvendégeli a törpöket és Gandalfot, később pedig Elrond teszi ugyanezt. A Gyűrűk Urában ugyancsak több lakomának lehetünk tanúi. A közös lakoma rítusa a szövetségkötés jeléül több helyen előfordul a Szentírásban, hiszen Izsák is ilyet rendezett Abimeleknek, Jákob Lábánnak, Dávid Abnernek, Józsue pedig a gibeonitáknak.
Tolkien műveinek üzenete a háborúk, konfliktusok sújtotta világunkban aktuálisabb, mint valaha. Munkáiban anyagi javakért és gonosz célokért küzdő ellenség jelenik meg, akit mindenáron le kell győzni. Mindezeken túl a természet szeretetére és tiszteletére is figyelmeztet: A hobbit-ban az erdő megbetegedése szimbolikus erővel bír, A Gyűrűk Urában az életre kelő természet harca elgondolkodtató. A természetre veszélyt jelentő sötétség megjelenése, az anyagi javak hajhászása, a külcsínnek történő megfelelés mind fontos és mihamarabb megoldandó problémái világunknak. Ilyenkor juthatnak eszünkbe Gandalf csodálatos szavai, melyeket Tolkien nemcsak Bilbónak, hanem az egész emberiségnek címzett:
„Több jóság van benned, mint sejtenéd, Nyugat kedves gyermeke. Bátorság és bölcsesség, egyenlő arányban keverve. Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.”
Felhasznált és ajánlott irodalom:
J. R. R. Tolkien: Fantázia és erkölcs. Jubileumi tanulmánykötet. Szerk. dr. Pődör Dóra, Nagy Andrea, Füzessy Tamás. Kiadja a Magyar Tolkien Társaság.
CARPENTER, Humphrey, J.R.R. Tolkien élete - Ember a mű mögött, Ciceró Könyvkiadó, Budapest, 2001, 35.
MIKLYA LUZSÁNI Mónika, A Király visszatért - de hogyan? A Gyűrűk Ura biblikus párhuzamairól és Peter Jackson filmjeiről, In: http://film.mindennapi.hu/cikk/kritika/a-gyuruk-ura-biblikus-parhuzamairol-es-peter-jackson-filmjerol/2011-07-24/5389 (2015. március 10-i letöltés).
UHRMAN Iván, Mítoszok és horror Középföldén, Aurin Fantáziairodalmi-és művészeti honlap, 2005,
In: http://web.zone.ee/aurin/szakirodalom/UImitoszeshorrorkozepfolden.html#_6 (2015. március 05-i letöltés).
Leviticus 18. 21.; 20. 1-5.
AGUSTINUS, Aurelius, De Civitate Dei, L. 11. 15.
KRÁNICZ Gábor, A gyűrű, mint szimbólum a bibliai Eszter könyvében, In: http://ujnautilus.info/a-gyuru-mint-szimbolum-a-bibliai-eszter-konyveben (2015. március 12-i letöltés), Lásd továbbá: GERLEMANN, Gillis, Biblischer Kommentar altes Testament, Band, XXI. Neukirchener Verlag, 1973. 96.
Szerző: Talabos Dávidné dr. Lukács Nikolett
Kövessen minket a Facebookon és nem marad le semmiről:
