Barcsa Lajos alpolgármester az emlékműnél mondott beszédében arról szólt, hogy a háborúk hőseinek és áldozatainak emlékét megidézni egy közösség számára egyszerre megrendítő és felemelő kötelesség. Ma egy különösen fájó eseményre, az 1944. június 2-ai amerikai szőnyegbombázás polgári áldozataira emlékezünk.
A modern kor fegyveres összecsapásainak egyik legtragikusabb következménye az, amikor a háború borzalmai és pusztítása a civil lakosságot, köztük gyermekeket, édesanyákat, fiatal életeket és idős embereket érint. A történelem során a II. világháborúban történt meg először az a borzalom, hogy több volt a polgári áldozat mint a katonai. Mi több, a polgári célpontok és lakosság elleni terrorbombázások a hadviselés szerves, „nélkülözhetetlen” részévé váltak.
1944. június 2-án a debrecenieknek a saját bőrükön kellett megtapasztalniuk London és Coventry, Tokió és Drezda világháborús tragédiájának valóságát. A várost szó szerint a derült égből érte a csapás. Megszólaltak a légi veszélyt jelző szirénák, amit szinte már megszoktak az emberek, hiszen Budapest bombázása után gyakran lehetett hallani. Most azonban a legmagasabb fokozatú szirénák hátborzongató hangja szólt, ami azt jelentette, hogy 20 perce maradt a lakosságnak arra, hogy védelmet találjon. Ezt követően közel kétórányi pokol következett.
Forrás: debrecen.hu
