Még 2013-ban kezdődött a dolog, és persze ezt is az álnok Brüsszel finanszírozta, konkrétan a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) révén. A projekt nagyjából akkor indult, mikor Széles Gábor bejelentette, “kirepült a madárka”, azaz működik az energiacella. Hasonló sikernek ígérkezett az „állandó mágnesek közt ébredő erőket” hasznosító energiatermelő eszköz, érthető, hogy a megépítéséhez félmilliárd forintos támogatással adták meg a kezdőlökést – a kiírás szerint piacorientált kutatás-fejlesztésre lehetett pályázni – írja a Népszava.

Bár a pályázat simán átment a magyar irányítóhatóságon, valami időközben mégis félremehetett: a prototípus a támogatott szerint elkészült ugyan, de egyelőre nem látta senki, és semmilyen nyilvános adat nincs róla; a minisztérium viszont kétségbeesetten titkolózik, végül a projekt is eltűnt a kormány pályázati portáljáról.

„A Halna-Duna Kft. 2013.11.02-án indított nagyszabású kutató-fejlesztő projektje sikeresen lezárult, amelynek célja egy olyan energiatermelő berendezés megalkotása volt, ami megoldást jelenthet az energia problémára.” Már maga a pályázat címe is elég sokat mond: „Állandó mágnesek között ébredő erők munkavégzését felhasználó mágnes motor kutatása és kifejlesztése”.

A Széchenyi 2020-ról időközben eltüntetett projektleírásából egyértelműen kiderült, hogy a gazdaságfejlesztési programokért felelős MAG Zrt. egy olyan eszköz kifejlesztésére és piaci bevezetésére ítélt meg félmilliárd forint támogatást, ami a lényegében a semmiből állít elő energiát.

Az állandó mágnesek közt ébredő erők hasznosítására szolgáló berendezésre korábban szabadalmi oltalmat is megpróbáltak bejegyeztetni, de a próbálkozás nem járt sikerrel.

„A Hivatal véleménye szerint állandó mágnesek felhasználásával, külső energiabevitel nélkül, nem lehetséges olyan mennyiségű energiát előállítani, hogy generátorok segítségével hasznosítható elektromos energiát eredményezzen. A szabadalmi leírás sem tartalmaz olyan információt, amely a Hivatal ezen véleményét befolyásolhatná.”

Az Átlátszót elsősorban az érdekelte, hogyan fordulhatott elő a mai magyarországi pályázati rendszerben, hogy valaki egy nyilvánvaló fantazmagóriára félmilliárd forint támogatást nyer.  A minisztérium egy hónapi töprengés után megküldte a pályázati anyagokat, de abból minden, a projekt érdemére, a csodás mágnesmotorra vonatkozó információt eltüntetett.

Képek azért vannak a cég honlapján a Kutatás-fejlesztés menüpont alatt, igaz, ezeken a projekt keretében megvásárolt 300 milliós hipermodern japán megmunkáló-gépeket csodálhatja meg az érdeklődő.

A történet viccesebb értelmezése szerint egy furulya-hitoktató alapvégzettségű pályázati értékelő látta meg a mágnesmotorban az esélyt, hogy végre megszabadulhassunk az energiamegmaradás törvényének rabláncaitól. És úgy gondolta, ehhez képest mindegy, hogy egy kohósalak-feldolgozásban utazó cég fejleszti ki a prototípust.

A kevésbé vicces magyarázat szerint a bohókásnak tűnő pályázat igazi értelme az volt, hogy a pályázó – legalább részben – közfinanszírozásból szerezhesse be azt a 300 milliós gépparkot, amit a projekt keretében megvásárolt.

Forrás: Népszava, Átlátszó