A Fidesz miniszterelnöke a tusványosi színpadon mindenről beszélt, csak az országról nem. Nem beszélt arról, hogy egy szerinte erősödő országban miért halnak meg többen kórházi fertőzésekben, mint a közutakon. Hogy míg fűthető futballpályákra igen, emberhez méltó egészségügyi ellátásra már nem jut közpénz. Nem beszélt arról, hogy egy szerinte erősödő országban miért csökken radikálisan az iskolából kijövő fiatalok mérhető teljesítménye és így, a jobb élethez való lehetősége.

 

Nem beszélt arról, hogy egy olyan országból, amely szerinte Trianon óta nem látott virágzásnak indult, miért menekülnek el százezrek a jobb élet reményében. Hogy teljhatalmú kormányzásának végére miért jutottunk oda, hogy minden negyedik magyar gyermek külföldön születik. A Fidesz miniszterelnöke nem beszélt arról sem, hogy a nyugdíjasok jelentős része még mindig méltatlan anyagi körülmények között él, hogy ’családbarátnak’ beállított kormányzása idején még mindig kétszázezer kríziséhező gyermek van Magyarországon. A kormányfő a Fidesz melletti voksolásra szólított minden határon túli új kettős állampolgárt, de arról már nem beszélt, hogy alkotmányellenes módon a kivándorolt százezreket, a régi állampolgárokat – akik százmilliárdokat utalnak haza a magyar gazdaság teljesítményét növelve – viszont megfosztja az egyenlő szavazati jog gyakorlásától. 

 

Orbán Viktor az utolsó beszédét mondta el Tusványoson miniszterelnökként. Csak bízni lehet abban, hogy jövő évi bukását követően a Fidesz és a polgári értékeket valló jobboldal új vezetői ismét magukévá teszik majd az európai összetartozás, a nyugati, keresztényi felvilágosultság és a bálványosi szabadegyetem első, hagyományteremtő programjának szlogenjét, amely így szólt 1990-ben: „Átmenet a diktatúrából a demokráciába”. Orbán mostani, szabadegyetemi fellépése tökéletes záróakkordja volt egy egykor volt radikális liberálisból lett népnemzeti, majd illiberális populista politikus bukással végződő karrierjének. 

 

A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Százötvenedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.